Előzőleg ott hagytuk abba, hogy megérkezett az első 250 000 forintom a tőzsdére, és nagy lelkesedéssel bevásároltam OTP-ből, MOL-ból és Magyar Telekomból. Ha még nem olvastad azt a részt, akkor kattints ide.
„Van TBSZ-em.” – Azt hittem
A következő mérföldkő az volt, hogy sikerült beutalnom 2 000 000 forintot az értékpapírszámlámra. Nem rohantam rögtön bevásárolni, hagytam egy kicsit állni a pénzt. Akkor még nem tudtam, mennyire jól tettem.
Időközben elkezdtem egyre többet nézegetni a bróker felületét, és egyszer csak megakadt a szemem egy menüponton: TBSZ beállítás. Rákattintottam, és ott virított, hogy „inaktív”.
Ez teljesen szembement azzal, amit fejben gondoltam. Meg voltam róla győződve, hogy nekem van TBSZ-em, hiszen minek a „nevében” vannak akkor a részvényeim. Elkezdtem utánaolvasni a dolognak, fórumok, bróker leírás, Google, és szépen lassan összeállt a kép: amit online nyitottam, az csak egy sima értékpapírszámla. A TBSZ ehhez képest egy külön alszámla, amit külön kell megnyitni.
Nem volt nagy dráma, de azért ez az a fajta felismerés, amikor egyszerre érzed magad okosnak és nagyon béna kezdőnek. Okosnak azért, mert legalább időben észrevettem, béna kezdőnek meg azért, mert ez az információ ott volt az orrom előtt, csak nem foglalkoztam vele.
A kellemetlen része ennek az, hogy amit addig a három részvény hozott nekem pluszt, az mind sima, adóköteles nyereség lesz, ha eladom őket. Innentől fogva tudatosan eldöntöttem, hogy ezeket a régi, nem TBSZ-es csomagokat csak akkor fogom eladni, ha nagyjából a bekerülési áruk környékére visszamegy az árfolyam. Nem akartam most az adóköteles profit miatt még pluszban bosszankodni.
A frissen beérkezett 2 millió forint viszont már más tészta volt. Ezt szépen átvezettem az újonnan megnyitott és aktivált TBSZ-re. Ha már tanulópénzt fizettem, legalább a nagyobb összeg dolgozzon a kedvezményes adózás alatt.
Mennyi pénzt hagytam ott?
Elkezdtem kicsit utána számolni, mennyire fáj ez az egész. A visszaesett, nagyjából 29 880 forintos OTP-árfolyammal számolva olyan 15 850 forintnyi profittól estem el azon az úton, hogy nem TBSZ-en ültek a papírok. Ha azt nézem, hogy korábban 31 000 körül tetőzött az árfolyam, akkor ez már 20 330 forint körüli potenciális, adómentes nyereség lett volna.
Ha ezt visszavetítem az első 250 000 forintos befizetésemre, akkor nagyjából 8 százaléknyi „elszalasztott lehetőségről” beszélünk. Nem világvége, nem dőlök tőle romba, de pont annyi, ami után az ember picit csöndben néz maga elé, és azt mondja: kár érte.
Én ezt most tanulópénznek könyvelem el. Inkább most járjak így, kisebb összeggel, mint tíz év múlva ennek a sokszorosával.
OTP – beszálló TBSZ-en
A 2 millióból az első, amit TBSZ-re vettem, az OTP volt. Nem véletlenül. Az elmúlt időszakban szépen menetelt az árfolyam, jó eredmények, erős bank, pörgő piac, de közben megvoltak a kisebb visszahúzódások is. Ezeket próbáltam meg elcsípni.
Végül egy ilyen korrekciónál léptem. Először vettem 10 darab OTP-részvényt 29 990 forintos árfolyamon, majd pár órával később még 4 darabot 29 880 forinton. Így összesen 14 darab részvényem lett TBSZ-en, 419 420 forintért.
A jutalék itt sem maradt el. Az első vételre 1019 forint, a másodikra 406 forint ment el, tehát összesen 1425 forintot fizettem a két tranzakcióért. A TBSZ-en viszont már nem jár visszatérítés a költségekből, ellentétben azzal, amit a sima értékpapírszámlán tapasztaltam korábban. Ez elsőre nem esett jól, de ha hosszabb távon nézem a TBSZ adóelőnyét, akkor bőven belefér.
MOL – ha már olcsónak tűnik
A másik, amit kiszemeltem, a MOL volt. Az előző, még sima számlás vételeim óta az árfolyam szépen feljebb ment, majd lassan visszaereszkedett. Az ilyen mozgás az, amikor az ember elkezdi azt érezni, hogy ez most már újra egész jó beszálló.
Nem vacakoltam sokat, vettem 72 darab MOL-részvényt 2800 forintos árfolyamon, 201 600 forintért. A MOL-nál eleve úgy tekintek a befektetésre, mint egy lassabb, hosszabb távra szóló pozícióra. Nem az a típus, amin napok alatt akarom megfogni a nagyot, inkább az, amit hagyok dolgozni, és közben tudom, hogy elég sok tényező mozgatja, az olajártól kezdve a régiós hírekig.
Magyar Telekom – az idő most nem nekem dolgozik
A Magyar Telekomnál viszont féket húztam. Az előző hetek lendülete kifulladt, az árfolyam az idei csúcs közeléből szépen elkezdett visszacsorogni. Mivel itt már volt pozícióm sima értékpapírszámlán, nem éreztem sürgetést arra, hogy azonnal vegyek TBSZ-re is.
Itt inkább a kivárást választottam. A logika egyszerű volt: ha már úgyis van Telekom a régi számlán, felesleges a friss pénzt egy olyan részvénybe tenni azonnal, amely épp lefelé korrigál. Inkább megvárom, míg normalizálódik a mozgása, és ha később újra jó szinten adja magát, akkor lépek TBSZ-en.
Mit viszek tovább ebből az időszakból?
A történet lényege nem az, hogy mennyit kerestem vagy mennyit „buktam” papíron. Sokkal inkább az, hogy néhány hét alatt mennyit változott a hozzáállásom.
Korábban csak annyit láttam, hogy „van egy számlám, veszek rá részvényeket”. Most már értem, hogy nem mindegy, milyen típusú számlára veszem; hogy a TBSZ nem automatikus, hanem külön nyitandó; hogy egy apró menüpont vagy státuszjelzés figyelmen kívül hagyása több tízezer forintnyi adóelőnyt tud elvinni.
A kétmilliós befizetésnél szerencsém is volt. Ha azonnal vásárolni kezdek, simán lehet, hogy megint a sima értékpapírszámlára veszek, és később még nagyobbat bosszankodom. Így viszont volt időm utánanézni, megérteni, mit csinálok, és tudatosan TBSZ-re tenni a nagy összeget.
A következő bejegyzésben már arról fogok írni, hogyan és mikor adtam el a sima értékpapírszámlán lévő papírjaimat, és hogyan vittem át a hangsúlyt teljesen a TBSZ-re. Ott már konkrét eladási árakról, újravásárlásról és arról lesz szó, hogyan próbálom lépésről lépésre rendbe tenni azt, amit az elején elrontottam.