Az előző bejegyzésemben arról meséltem, hogyan utaltam át életem első 250 000 forintját a TBSZ számlámra. Ha azt még nem olvastad, érdemes azzal kezdeni, ide kattintva eléred. Ez a mostani rész már arról szól, mi lett a pénz sorsa, mibe vásároltam, és hogyan állt össze az első, még kicsit sután billegő portfólióm.
A pénz már ott üldögélt a TBSZ számlán, én pedig a hétvége alatt úgy nézegettem a grafikonokat, mintha másnap vizsgám lenne belőlük. Tudtam, hogy hétfőn nyit a piac, és végre tényleg eljön az a pillanat, amikor nem csak gondolatban, hanem a valóságban is részvényes leszek.
Hétvégén még próbáltam „okosan” időzíteni, figyeltem a pénteki záró árakat, gondolkodtam, hogy vajon érdemes-e várni, de a kíváncsiság és az izgalom erősebb volt. Úgy voltam vele, hogy első körben nem a tökéletes beszálló a lényeg, hanem az, hogy elinduljak.
Portfólióépítés első lépés: MOL
Amikor az első konkrét részvényen gondolkodtam, a MOL elég hamar képbe került.
Egyrészt azért, mert egy klasszikus, nagy magyar cég, amit nagyjából mindenki ismer, másrészt a részvényének eléggé ciklikus mozgása van: időről időre le-föl hullámzik, ami hosszabb távon – legalábbis az én fejemben – jó beszállási lehetőségeket jelenthet.
A másik fontos szempont az volt, hogy osztalékot is fizet, és mivel a TBSZ-t hosszú távra nyitottam, szerettem volna olyan papírt választani, ami nem csak árfolyamban, de osztalékban is „dolgozik” helyettem.
Így végül hétfőn, a piacnyitás után nem sokkal meg is vettem az első részvényeimet: MOL-ból vásároltam 8 darabot, nagyjából 23 ezer forint értékben, az akkori aktuális árfolyamon. Ez volt az első igazi „most már tényleg benne vagyok a játékban” pillanat.
Ekkor találkoztam először a bizományosi jutalék nevű tétellel is. A brókeremnél ennek van egy fix díja – nálam 349 forint volt –, és bizonyos összeg felett ehhez még egy százalékos rész is társul. A vásárlás után láttam is a számlán a levont jutalékot, el is könyveltem költségnek, majd nem sokkal később meglepetten vettem észre, hogy a 349 forintot jóváírják.
Ez volt az első „hoppá, itt valami akció lehet”
A MOL-vásárlás után még bőven maradt pénz a számlán, nagyjából 226 848 forint. Tudtam, hogy nem szeretném egy lábra építeni a portfóliómat, így elkezdtem nézni, mi legyen a következő lépés.
Portfólióépítés második lépés: OTP
A következő jelölt az OTP lett. Itt a fő vonzerő számomra az volt, hogy az elmúlt években nagyon komoly árfolyam-emelkedést produkált, emellett osztalékot is fizet, tehát el tudtam képzelni, hogy hosszabb távon is szép hozamot hozhat.
Szerettem volna a portfóliómat úgy alakítani, hogy több magyar nagyvállalat papírjai is benne legyenek, és ha az egyik szektor épp gyengébben teljesít, akkor a másik valamennyire ellensúlyozza.
Úgy döntöttem, hogy nem azonnali piaci áron veszek, hanem limitáras megbízást adok be. Beállítottam 1 darab OTP részvényre egy 25 750 forintos limitárat, kíváncsi voltam, merre indul az árfolyam, és közben azt is meg szerettem volna nézni, hogy a jutalékkal mi történik ennél a tranzakciónál.
Végül nem sokkal később 25 400 forintos árfolyamon teljesült az első OTP megbízásom, és itt is azt tapasztaltam, hogy a 349 forintos bizományosi jutalékot jóváírják. Ezen felbuzdulva és látva, hogy az árfolyam épp lefelé mozgott, úgy döntöttem, hogy veszek még.
Beállítottam egy újabb megbízást 3 darab OTP részvényre, szintén limitárral, egy kicsit alacsonyabb szinten, bízva abban, hogy ha tovább esik, akkor olcsóbban tudok bevásárolni. A megbízásom azonban a megadott két napos időszak alatt nem teljesült, az árfolyam visszapattant, és felfelé indult tovább.
Végül nem bírtam tovább várni, így 26 100 forintos árfolyamon vettem meg azt a 3 darab részvényt. Ezzel az OTP súlya elég szépen megugrott a portfólióban: nagyjából 41%-os kitettséget jelentett, miközben a MOL ekkor még csak körülbelül 9%-ot tett ki. Az eredeti célom nagyjából az volt, hogy első körben mindhárom kiválasztott részvény hasonló, egyharmad körüli arányt képviseljen. Ehhez képest az OTP kicsit „túlszaladt” az elején.
Vissza a MOL-hoz – a ciklikusság miatt
Miután realizáltam, hogy az OTP kicsit elhúzott, visszatértem a MOL grafikonjához. Az előző hónapok és évek árait nézegetve úgy láttam, hogy éppen a ciklus egy alacsonyabb pontján járhatunk. Nyilván senki nem látja előre biztosan a jövőt, de a saját, kezdő szintű elemzésem alapján úgy éreztem, hogy ez most egy vállalható beszálló.
Mivel a MOL-t pont a ciklikussága és az osztalékfizetése miatt tartottam vonzónak, úgy döntöttem, hogy a neki szánt keretet jobban kihasználom, és tovább építem a pozíciót.
Végül 2 926 forintos árfolyamon vásároltam még 24 darabot, nagyjából 70 224 forint értékben. A korábban megvett 8 darabbal együtt így összesen 93 376 forint körül állt a MOL pozíció, ami a teljes portfólióm nagyjából 37%-át tette ki.
Ezzel az OTP és a MOL között már egész vállalható egyensúly kezdett kialakulni, de tudtam, hogy szeretnék egy harmadik lábat is.
A harmadik szelet: Magyar Telekom
A magyar részvények között tovább nézelődve egyre inkább körvonalazódott, hogy a harmadik szereplő a Magyar Telekom lesz.
Itt is két dolog volt a döntő érv: egyrészt az, hogy az elmúlt időszakban szintén tudott értelmezhető árfolyamnyereséget hozni, másrészt az, hogy osztalékot is fizet. A hosszú távú TBSZ-stratégiámba abszolút illett az a gondolat, hogy legyenek olyan részvényeim, amelyek időről időre készpénzt is „csöpögtetnek” osztalék formájában.
Amikor néztem az árfolyamot, azt láttam, hogy a Telekom elég meredek emelkedésben van. Itt úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, nem próbálom túlbonyolítani a belépőt, hanem az aktuális piaci áron vásárolok.
Végül 26 darab Magyar Telekom részvényt vettem 1 796 forintos árfolyamon, összesen 46 696 forintért.
Ekkorra a teljes képet nézve nagyjából így állt az első, frissen összerakott TBSZ portfólióm:
– MOL, mint ciklikus, osztalékfizető olajipari szereplő,
– OTP, mint erős árfolyamnyereséget hozó, szintén osztalékot fizető bank,
– Magyar Telekom, mint stabilabb, osztalékfizető távközlési cég.
Persze fejben szépen hangzik, hogy „tudatosan diversifikált, több lábon álló portfólió”, a valóságban viszont ez még mindig az első, kicsit esetlen bevásárlás volt, amiben rengeteg a tanulás és az intuíció.
A maradék egyenleg és a költségek józanító hatása
Itt jött szembe egy újabb nagyon földhözragadt részlet: a számlavezetési díj. Mivel havonta van számlavezetési díj, egyszerűen nem életszerű az, hogy teljesen nullára „levásároljam” a készpénzegyenleget. Mindig kell hagyni valamennyit a költségekre is, így végül körülbelül 6 ezer forint maradt befektetlenül a számlán.
Ez az összeg önmagában már nem osztott-szorzott a portfólió szempontjából, de jó emlékeztető volt arra, hogy a befektetés nem csak arról szól, mit veszek, hanem arról is, milyen költségek kapcsolódnak hozzá.
Ezzel nagyjából össze is állt az első TBSZ-portfólióm: három magyar részvény, eltérő szektorokból, mindegyiknél fontos szempont volt az osztalék, és az, hogy hosszabb távon is el tudjam képzelni őket a portfóliómban.
A történet viszont itt még nagyon nem ér véget. A következő lépés, hogy újabb pénzt utaljak be, és tovább próbáljam építgetni a portfóliót. Na, ekkor sikerült belefutnom egy akkora hibába, amivel szó szerint érezhető pénzről mondtam le – teljesen feleslegesen.
A következő bejegyzésben erről az óriási bakiról fogok mesélni: hogyan sikerült elrontani valamit, ami első ránézésre pofonegyszerűnek tűnt, és milyen tanulságokat vontam le belőle.