Egy ideje már motoszkált a fejemben, hogy jó lenne valamivel tudatosabban készülni a nyugdíjas éveimre. El is meséltem ezt egy ismerősömnek, aki rögtön rávágta: „Miért nem próbálod ki az online befektetést? Nézd meg a TBSZ-t!” Addig a pontig a tartós befektetési számla (TBSZ) csak egy homályos fogalom volt a fejemben, de pont elég volt ez a kis lökés, hogy ráfeküdjek a témára.
Úgy döntöttem, blog formában fogom naplózni az egész folyamatot – ezt a TBSZ portfólió naplót –, hogy később vissza tudjak nézni, honnan indultam, és hátha másnak is ad egy kis inspirációt.
Miért kezdtem el egyáltalán befektetéssel foglalkozni?
Első körben az motivált, hogy nem szeretnék kizárólag az állami nyugdíjra támaszkodni. Szeretnék egy olyan megtakarítást, ami hosszú távon dolgozik helyettem, és nem csak egy sima bankszámlán csücsül, miközben az infláció szépen lassan megeszi az értékét.
Tudtam, hogy nem akarok holnaptól meggazdagodni, nem a gyors meggazdagodás volt a cél, hanem a stabil, hosszú távú építkezés. Inkább vállalok nagyobb kockázatot, csak legyen esély normális hozamra.
Az első lépések: mibe is érdemes fektetni?
Elkezdtem utánanézni a lehetőségeknek. Szinte mindenhol az állampapír jött szembe, mint „biztos” választás. Sokak szerint ez a legnyugisabb megoldás.
Viszont engem zavart, hogy ha az inflációt is figyelembe veszem, akkor az éves hozam sokszor már nem is tűnik annyira vonzónak. Nem azt mondom, hogy rossz, csak én kicsit több potenciált szerettem volna látni a pénzem mögött – főleg, hogy hosszú távra gondolkodom.
Elkezdtem olyan eszközöket keresni, amelyek éves szinten az elmúlt évek alapján kellően jövedelmezők, van esély osztalékra is, és hajlandó vagyok értük nagyobb kockázatot is vállalni.
Így jutottam el oda, hogy nem elég csak „valamibe” fektetni, azt is át kell gondolni, milyen keretben teszem ezt meg.
Miért pont TBSZ? – röviden a tartós befektetési számláról
Ismerősöm javaslatára kezdtem el komolyabban foglalkozni a TBSZ-szel. Minél többet olvastam róla, annál inkább azt éreztem, hogy ez passzol legjobban a hosszútávú céljaimhoz.
A TBSZ-ben azt szeretem, hogy hosszú távú, tudatos gondolkodásra ösztönöz. A konstrukció lényege, hogy több éven át bent tartod a pénzed, cserébe kedvezőbb adózást kapsz.
Rugalmas befektetési lehetőségeket biztosít. Egy TBSZ-en belül többféle eszközbe lehet tenni a pénzt (részvények, ETF-ek, kötvények stb. – szolgáltatótól függően), így szép lassan portfóliót tudok építeni, nem csak egyetlen befektetésem lesz.
Mivel a célom egyértelműen a nyugdíjas évekre szóló, hosszú távú vagyonépítés, a TBSZ logikus választásnak tűnt: adózási szempontból is értelmes, és passzol a gondolkodásmódomhoz.
Amikor eldőlt, hogy TBSZ lesz az alap, még mindig ott motoszkált bennem a kérdés:
„Jó, jó, de konkrétan mibe rakjam a pénzem?”
Pár napig csak nézegettem a piacot, visszakerestem korábbi évek hozamait, nézegettem az osztalékfizető részvényeket, a nagyobb, stabilabb cégeket, meg olyan alapokat és ETF-eket, amik nem egyetlen vállalatra teszik fel az egész tétet.
Nem az volt a célom, hogy mindent fejből vágjak, egyszerűen csak szerettem volna érteni, nagyjából mibe nyúlok bele.
Tudatosan bevállaltam, hogy kicsit nagyobb kockázatot is elviselek, mert hosszú távra tervezek. Úgy voltam vele, hogy inkább legyenek kisebb hullámvölgyek útközben, ha hosszabb távon több növekedési lehetőség van benne.
Nem lettem egyik napról a másikra befektetési guru, nagyon nem. Csak próbáltam józan paraszti ésszel gondolkodni: hosszú távban gondolkodom, szeretnék értelmes hozamot, de nem akarok teljesen ész nélkül kockáztatni.
Aztán eljött az a pont, amikor úgy éreztem, hogy elég a cikkekből, videókból, fórumokból – lépni kell.
Az addig készpénzben tartott pénzemből 250 000 forintot utaltam át a frissen megnyitott TBSZ számlámra. Ez volt az első igazi
„na, most akkor tényleg csinálom”
pillanat a hosszú távú befektetési utamon.
Ahogy lenni szokott, persze ez is péntek délután történt. A piac hétvégén zárva, szóval az aznapi vásárlásnak lőttek.
Ott ült a pénz a számlámon, én meg csak néztem, és vártam, hogy elinduljon a következő kereskedési nap, amikor végre tényleg átválthatom valamilyen konkrét befektetésre.
Közben elég furcsa érzés kavargott bennem. Egyrészt nagyon jó érzés volt, hogy nem csak beszélek róla, hanem végre léptem is, másrészt izgatott voltam, mert már nagyjából tudtam, mit szeretnék venni. Csak még egy kicsit türelmesnek kellett lennem.
Hogy pontosan mibe került az első 250 000 forintom, azt már a következő bejegyzésben fogom leírni. Ott majd elmesélem, mit választottam, miért pont azt, és hogyan illeszkedik a hosszú távú TBSZ-portfólióm tervébe.
Ez a mostani írás az első lépés naplója: hogyan döntöttem, min gondolkodtam, és hogyan jutottam el odáig, hogy tényleg átutaljam az első összeget.
Innen indul az egész történet – a folytatásban jönnek a konkrét befektetések, a számok és persze a tanulságok is.