Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy sikerült egy klasszikus kezdő hibát elkövetnem: az első lelkes részvényvételeim nem a TBSZ-re mentek, hanem a sima értékpapírszámlára. A sima számlán végül csak egyetlen “utolsó mohikán” maradt: a MOL, amit már külön terv szerint akartam lezárni.
Limitáras próbálkozás: „jó, akkor várjunk még egy kicsit”
Október 14-én ránéztem a MOL-ra, és az volt bennem, hogy a ciklikussága miatt simán tud még csorogni egyet a 2750 körüli szint alá. Nem feltétlen azért, mert “baj van”, hanem mert az olaj / hangulat / forint kombó néha ilyen: egyik nap még semmi, másnap meg hirtelen mindenki óvatosabb.
Ráadásul pont ezekben a napokban jött egy erősebb olajpiaci lecsorgás is: a Brent öt hónapja nem látott szintre esett 62 dollár alá. A kommentárok szerint ebben szerepe volt annak is, hogy az IEA friss jelentése ráerősített a túlkínálatos várakozásokra. Na ilyenkor az olajos papíroknál általában gyorsabban elfogy a türelem.
Szóval beállítottam egy 2700 forintos limit vételt, három napos lejárattal.
Közben a Magyar Telekom továbbra is hozta a “nyugdíjas tempót”: oldalazott 1800 környékén, nem nagyon akart sem fel, sem le kitörni. Én meg úgy voltam vele, hogy ha már ennyire ragaszkodik ehhez a sávhoz, akkor jó alkalom lehet óvatosan erősíteni a pozíciót — szintén limitárral. Beállítottam 1770-et, ugyanúgy három napos lejárattal.
Aztán jött a klasszikus: három nappal később se a MOL, se a Telekom nem ment le eddig, így a limitáras vételek szépen, csendben lejártak. Semmi extra, csak az a tipikus érzés, amikor “na jó, akkor ma sem én voltam a piac főszereplője”.
Végre megérkezett a Telekom a célár közelébe
Később aztán a Telekomnál mégis megjött az a lecsorgás, amire vártam: az 1800-as szint alá benézett, és a piaci kommentárokban is előkerült, hogy 1770 környékén már támaszt szoktak nézni.
Október 20-án délelőtt végül sikerült is vennem 120 darabot 1774 árfolyamon, összesen 212 880 forintért. Délután még ránéztem zárás előtt (mert hát ki bírja ki…), és mivel tovább csorgott, 1766 forinton vettem még 25 darabot 44 150 forintért.
Így most már 313 darab Telekom részvényem van, nagyjából 560 ezer forint értékben.
A nagy lezárás: az utolsó „félrevásárolt” MOL elengedése
A végére megcsináltam azt, amit már régóta húztam: sikerült eladnom a sima, nem TBSZ számlán maradt utolsó MOL csomagot is. Ez összesen 32 darab részvény volt, nagyjából 93 ezer forintnyi értékben, és 93 ezer forintért adtam el — vagyis pont annyiért jöttem ki belőle, mint amennyiért vettem (a tranzakciós díjakat leszámítva).
Itt nekem nem az volt a lényeg, hogy “hú de mekkora trade”, hanem az, hogy így adózást is megúsztam, és végre tényleg lezártam a régi, rossz helyen tartott sztorit. Tiszta lap, onnantól minden a TBSZ-es logika szerint mehet tovább.