Miután rájöttem, hogy az első lelkes részvényvásárlásaim nem TBSZ-en, hanem a sima értékpapírszámlán landoltak, megvolt a fejfogás, a tanulópénz, majd a „jó, akkor ezt most rendbe tesszük” pillanat is. Az előző bejegyzésben ott hagytuk abba, hogy a nagyobb összeget már szépen TBSZ-re tettem, a régi papírokat pedig parkoltattam, amíg jó áron ki nem tudok belőlük szállni.
MOL – oldalazásra ráerősítve
A MOL árfolyama ekkoriban inkább oldalazott: nagy dráma nem volt benne, de potenciált azért láttam. Ha már eleve hosszabb távon tekintek rá, úgy voltam vele, hogy belefér egy kisebb ráerősítés, főleg, ha ezzel az átlagáramat is lejjebb tudom hozni.
Így vettem még 22 darab MOL-részvényt 2 734 forintos limitáron, összesen 60 148 forintért. Ez nem egy mindent felforgató, életre szóló pozíció volt, inkább egy olyan kiegészítés, amivel azt üzentem magamnak:
„Oké, vállalom, hogy ez egy lassabb papír, de hiszek benne hosszabb távon.”
Telekom – ha már osztalékpapír, akkor legyen belőle több
A Telekomot mindig is egyfajta „nyugdíjas tempójú” osztalékpapírként néztem: nem fog naponta +10%-ot menni, cserébe hosszabb távon szépen lehet vele hozamot csinálni osztalék-visszaforgatással.
A portfóliómban viszont ekkor még kisebb súlyt kapott, mint amekkorát szívesen adtam volna neki. Ezért:
- először 56 darab Telekom-részvényt vettem 1 810 forintos árfolyamon, 101 360 forintért,
- majd amikor az árfolyam rövid időre még tovább gyengült, a következő napon újra vettem: 112 darab részvényt 201 152 forintért.
Ez már egy érezhető lépés volt abba az irányba, hogy a Telekom tényleg súlyt kapjon a portfólióban, ne csak díszlet legyen.
Közben ott ült a háttérben a korábbi baki is: egy régebbi sztoriban írtam arról, hogyan vettem 26 darab Telekom-részvényt 46 696 forintért a normál értékpapírszámlára, abban a hitben, hogy ez már TBSZ. Később derült ki, hogy nem az.
Ahogy rendezni kezdtem a sorokat, eljött a pont, amikor a Telekom árfolyama visszakúszott arra a szintre, ahol már el tudtam engedni a régi, rossz helyen tartott csomagot. Eladtam a normál értékpapírszámlán lévő Telekom-részvényeimet 47 736 forintért.
Nagyjából 1000 forint árfolyamnyereség jött ki rajta. Ez nem pezsgőbontós összeg, de pont elég volt ahhoz, hogy ne érezzem „kényszereladásnak”. Az adóvonzata minimális, cserébe felszabadult a tőke, amit már értelmesebb, adóelőnyös helyre tudok irányítani: TBSZ-re.
OTP – utolsó finomhangolás, majd teljes kiszálló
Az OTP-nél azt éreztem, hogy az árfolyammozgás ad egy utolsó, értelmes beszállót a régi, normál értékpapírszámlára is, mielőtt végleg rendezném a sorokat. Az előző vásárláshoz képest ekkorra 28 900 forintra mérséklődött az árfolyam, ami elég vonzónak tűnt egy kisebb ráemeléshez.
Vettem is 3 darab OTP-részvényt, összesen 86 700 forintért. Egy utolsó finomhangolás a nagy takarítás előtt: ha már úgyis tervben van, hogy a sima számlán lévő OTP-pakkomtól később megválok, akkor ne a csúcson építsem, hanem egy elfogadható korrekció után.
A következő lépés már a teljes kiszállás volt a normál számláról. Úgy döntöttem, lezárom a régi sztorit, és onnantól tiszta lappal, TBSZ-ről folytatom tovább.
- Beállítottam egy 29 030 forintos limitárat,
- és amikor teljesült, megváltam az összes, régi számlán lévő 4 darab OTP-részvénytől.
- Az eladásból 116 120 forint folyt be.
Az egész OTP-s történeten nagyjából 12 000 forint árfolyamnyereséget realizáltam. Ez az a rész, ami már adóköteles, és erre még rájön a bizományosi jutalék is, ami kicsit lefarag a végösszegből. De ha csak az árfolyammozgást nézem, ez az a profit, amit a hibásan választott számlatípus ellenére is sikerült kihozni a helyzetből.
Kicsit olyan érzés volt, mintha egy rosszul felrajzolt pályáról futnék le úgy, hogy a végén azért mégis sikerül egy elfogadható időt menni.
T+2 – miért nem azonnal költhetem el az eladásból befolyó pénzt?
Az OTP- és Telekom-eladások után nagyjából 164 000 forintnyi tőke szabadult fel a normál értékpapírszámlámon. Ebből végül 162 000 forintot tudtam átjuttatni a TBSZ-re, a különbséget elvitték a díjak.
Itt jön képbe a T+2 szabály, ami elsőre misztikus betűszónak tűnhet, valójában viszont nagyon egyszerű:
a tőzsdén a részvényügyletek elszámolása T+2-n történik, vagyis az „üzletkötés napjához” képest két munkanappal később érkezik meg véglegesen a pénz a számládra. Addig az időpontig az összeg technikailag még úton van a rendszerben, nem tudod azonnal „újra bevetni”.
A gyakorlatban ez nálam így nézett ki:
- eladom az OTP-t és a Telekomot,
- várok két munkanapot,
- majd amikor az összeg véglegesen jóváíródik, onnantól tudom átvezetni a TBSZ-re, és ott újra munkába állítani.
Amint a T+2 miatt megérkezett a pénz, a 162 000 forintot át is utaltam a TBSZ-számlára. Ezzel gyakorlatilag lezártam a régi, hibásan kezelt szakaszt: a normál értékpapírszámlán már csak a MOL maradt, minden másból kiszálltam, ami nem TBSZ-en volt.
Az OTP-n realizált nagyjából 12 000 forintos nyereség leadózandó, de ezt már nem tragédiaként, inkább tanulópénzként fogom fel. A fontos rész számomra az, hogy a további építkezés egyre inkább TBSZ-en zajlik, ami hosszú távon sokkal barátságosabb adózási környezetet jelent.
Az utolsó mohikán – mi lesz a MOL-lal?
A történet itt még nem ér véget. Ahogy említettem, a normál értékpapírszámlán egyetlen szereplő maradt: a MOL. Ő az „utolsó mohikán”, aki még a régi struktúrában fut tovább, miközben a fókusz már TBSZ-re került.
A következő bejegyzésben arról fogok mesélni, hogy meddig várok az eladással, mi alapján döntöm el, hogy jó-e már a kiszálló szint, és hogyan illeszkedik mindez a TBSZ-es MOL-pozíció mellé. Valamint azt is megmutatom, milyen újabb vásárlások történtek közben TBSZ-en.
Ott zárul le végleg a baki utáni takarítás, és onnantól tényleg minden a hosszú távú, adóoptimalizált pályáról fog szólni.